Náday Katalin
Dél-Tirolban, Schnalstalban nyaraltunk VII.
Húgom meghívására 15 éves Bence unokámmal egy hetet töltöttünk az Ötzi Alpok déli oldalán, nem messze attól a helytől, ahol "Ötzit" 20 évvel ezelőtt megtalálták.
Beszámolóm VI. részében bár Meran volt az aznapi úti cél mégsem került be kép magáról Meránról. Nem véletlenül. Oly mértékben meghatározta a napot a Trautsmanndorf-i park, hogy a kis üdülővárosban tett délutáni sétánk háttérbe szorult.
Bár volt konkrét célunk is, amiért ide jöttünk. Plébániánk, a Zugligeti Szent Család templom csodálatos mozaik képe ugyanis a meráni Angolkisasszony zárdatemplom mintájára készült. Eredeti tervem szerint itt a két képet együtt szerettem volna bemutatni. Sajnos tervünk nem sikerült. A templomot ugyan megtaláltuk, de az, szemmel láthatóan "üzemen kívül" van. Semmiféle, még csak utalást sem találtunk arra vonatkozóan, hogy a templomban bármiféle élet folyna. A zárda gimnáziumként funkcionál, s érthetően nyáron nem működik. Besétáltunk az udvarra is, de életnek nyomára sem akadtunk. Így nem marad más, mint csak a mi templomunk szentélyének Zsellér Imre műhelyében készült gyönyörű mozaik-képét mutathatom meg:
Egyébként Meran maga egy kedves klimatikus gyógyhely, szép sétányokkal, parkokkal s néhány belvárosi utcával.
Szent Miklós plébániatemplom
A templom egyik mellékoltára és a keresztelő kút
Másnap megérkezett a már oly sokszor beígért eső, így a délelőttünket pihenéssel, játékkal és kisebb sétával töltöttük el. Délutánra kisütött a nap, felkerekedtünk s a helyi autóbusszal lementünk a tőlünk tán 5 km-re lévő Ötzi Rope-parkba, hogy valami olyat is megmutassunk, ami egy 15 éves fiúnak a kedvére lehet.
Ez a kalandpark kihívást és szórakozást is jelent a vállalkozó gyerekek, fiatalok számára. Gyönyörű természeti környezetben gerendák, kötelek, hidak és hinták segítségével kell az egyik állomásról a következőre eljutni a földfelszíntől kb. 2-18 méter magasságban.
Hat egyre nehezebb pályán lehet végighaladni. Az elsőn a narancssárga pólós helyi alkalmazottak ismertetik a biztonsági előírásokat, a hevederek, karabinerek átcsatolásának a módját, és minden technikai fogásra, trükkre megtanítják a vállalkozó kedvű kalandorokat, s végig kísérik őket a földre érkezésig.
Ez után a további öt pályán már egyedül mennek, s maguk döntik el a pályák sorrendjét is, ha valahol túl sokan vannak, akkor átmennek egy másik pályára és később térnek vissza a kihagyotthoz. Az elején Bencének jól ment, mert sehol sem kellett várakoznia. (Hátul a zöld hálóval elkerített rész a tulajdonképpeni 7. pálya, amely teljes biztonságot jelentve a legkisebbek/óvodások részére van elkülönítve.)
Bemelegítés: függőleges és vízszintes ingó/bolygó fákon kell lépegetni
gördeszkával át a következő fához
egy kis pihenés és mosoly felénk
át az 50 m mély és 150 m széles szurdokon
pedálozva felgörögni, itt néha többet ment visszafelé, mint előre
az egyik függő farönkről a másikra kell átugrani
s végül a földre érkezés, a fenti gerendáról egyszerűen le kell ugrani, a többit elintézi a biztonsági rendszer
Az 5. pályánál Bencének nem volt szerencséje: előtte egy anya ment a 2 gyermekével, s - érthetően - minden állomáson bevárták egymást, ezzel azonban megakadályozták a folyamatos haladást. Így Bencének is mögöttük haladva mindig meg kellett várnia, míg mindhárman teljesítenek egy feladatot. Az eredmény, hogy a tervezett 2 órás programból 3 órás lett. Szerencsére szép idő volt, s számunkra a várakozás a gyönyörű környezetben nem jelentett terhet.