Náday Katalin

Dél-Tirolban, Schnalstalban nyaraltunk VIII.

Húgom meghívására 15 éves Bence unokámmal egy hetet töltöttünk az Ötzi Alpok déli oldalán, nem messze attól a helytől, ahol "Ötzit" 20 évvel ezelőtt megtalálták.

Vissza az előző oldalra

Utolsó nap reggel ismét gyönyörű idő ígérkezett, így az a vágyunk is teljesülhetett, hogy a szinte ablakunk alól induló libegővel felmenjünk a Lazaun-ra.

A libegő az elején még az egyre kisebbedő fenyők között haladt felfelé,

aztán elmaradt a növényzet,

s végül már csak a kő és a hó uralta a tájat.

Fenn a tetőn a környező hegyekből két patak is gyűjtötte a hó- és esőlét, az egyik fehér kövek között fehéren érkezett, a másik vörösre festett követ között barnán érkezett, hogy aztán egy kicsivel lejjebb egyesüljenek.

Fent a felső állomáson meglepetésünkre egy autó állt, s többen kerékpárral érkeztek illetve hoztak fel a libegőn.. Kiderült, hogy kitűnő szerpentin visz le Kurzras-ba, amelyet nyáron hivatalosan is kerékpárútnak jelölnek, télen pedig ez a szánkó-pálya.

Mielőtt visszaindultunk fényképezőgépemmel készítettem egy körpanorámát a környező hegyekről.  A minőségért elnézést kérek, de talán így is érzékelhető a 3000 méteres hegyekkel körülvett 2400 m  magas Lazaun tető/katlan szépsége:

{play}images/stories/n113/lazaun.mp4{/play}
~1 perc

Szállásunkra visszatérve rövid pihenő után a délutáni helyi busszal visszamentünk az Ötzi-Kötél-parkhoz, hogy onnan lefelé megkerüljük a Vernago tavat. Ez az 1700 m magasan fekvő tó nem tengerszem, hanem egy völgyzáró gát megépítésével keletkezett. Gyönyörűen kiépített sétaút kerüli meg a gáton keresztül a tavat.

Már az induláskor le lehetett látni a tóra,

az út néhol bizarr megoldásokkal létrehozott ösvényen haladt

a szurdok felett függőhíd vezetett át,

elhaladtunk vízesések mellett, szinte mindvégig kilátással a tóra

leérve a tó partjára

a víz felülete csodálatos színekben tükrözte vissza a felette lévő hegyoldal képét, s mellé a vízesés feletti hegyről havasi kürt szólt,

a gátról visszapillantva búcsúztunk a kurzrasi hegyektől.

Másnap kora reggel indultunk a 920 km-es hazavezető útnak, egy olyan hét után, amely mindhármunk részére nagy élmény volt. A teremtett világ kézzelfogható szépsége mellett volt részünk az ember alkotta világ lenyűgöző eredményeinek megtapasztalásában is, és mindehhez a Gondviselés kegye folytán mindvégig káprázatos időjárás adatott nekünk.

Utolsó képem Ausztriában a Mondsee partján készült, ahol rövid időre megpihentünk:

(vége)