Plébániánk minden évben szervez zarándokutat Európa különféle kegyhelyeihez, zarándok célpontjaihoz. Tavaly az írországi Knock-kegyhely volt utunk célpontja, idén pedig az El Camino útvonalán jártunk. El Camino Az elmúlt évben sokat hallhattunk, láthattunk, olvashattunk róla, hiszen vetítették Tolvaly Ferenc filmjét, s könyv-alakban is megjelent a látomásos „útleírás”. A középkor óta Jeruzsálem és Róma mellett a világ leggyakrabban felkeresett zarándokhelye Szent Jakab apostol sírja a spanyolországi Santiago de Compostelában.
Noha nincs konkrét bizonyíték arra, hogy Jakab apostol Galíciában hirdette az igét, mégis számos jel mutat erre. Valószínűleg Krisztus halála és feltámadása után Jakab apostol Galíciába hajózott – talán Padronba – s megkezdte a pogány lakosság térítését. Működése mérsékelt sikerrel járt, s így visszatért Jeruzsálembe, ahol rövidesen vértanú halált halt. Valószínűleg követői vitték testét Padronba, s végül Libredonban temették el. Ez azonban a frank, svév, vizigót, mór uralom alatt feledésbe merült. A Jakab-legenda 813-ban akkor éledt újra, amikor egy Pelagius nevű remete látomása szerint valami „ragyogó fény” vagy egy csillag beragyogta a mező egyik elhagyatott pontját, ahol Szt. Jakab és két követőjének méltatlanul elhanyagolt nyugvóhelyére bukkantak. A csillag Szt. Jakab csillaga, és a szavakból: Szt Jakab=Sant Iago, mező=compos, csillag=stela adódik a hely neve: Santiago de Compostela. Padron püspöke, Theodomirus élt az alkalommal, és „tanúsította” az apostol sírjának felfedezését, így Szt. Jakab legendája tökéletes időzítéssel kelt életre ahhoz, hogy élen járjon Spanyolország kereszténységhez való visszahódításában. Szt. Jakab a csaták valamennyi döntő pillanatában megjelent és megfordította az ütközet kimenetelét. Ezért ábrázolják Jakabot, mint a mór-ölőt, azaz Santiago Matamoros-ként. Az első, zarándokokhoz köthető írásos emlék 950-ből származik, majd 1072-ben eltörölték azt a vámot, amikor a zarándoknak akkor kellett fizetniük, amikor Galíciába beléptek. A Camino legjelentősebb támogatója II. Calixtus pápa volt, aki bevezette a compostelai Szent Év kiváltságát (minden év, amikor Szt. Jakab ünnepe, július 25-e vasárnapra esik, vagy az évszám két nullára végződik). Ebből az időből származik a francia Aymeric Picaud pap öt kötetes könyve, melyet zarándokútjáról írt, s ma Codex Calixtinus néven ismerjük, mert a művét a pápának ajánlotta. Több lovagrend is alakult a zarándokok szolgálatára: elősegítették az útvonalra eső nagyobb települések/városok fejlődését, de a kisebbekben is zarándokszállásokat (hospital) létesítettek, s jelentős volt a munkájuk az út kiépítésében, a hidak felépítésében is. Az utolsó két évszázad elvilágiasodása Spanyolországot sem kímélte meg, mára a vallását gyakorló spanyolok csak a társadalom 20 százalékát alkotják. Ezzel ellentétben a Camino zarándokainak száma igen magasra szökött, az utóbbi tíz évben a tízszeresére nőtt.
A Szent Jakab zarándokút spanyolországi részei Spanyolország szinte minden végéből indulnak a különböző nevű zarándokutak. Talán a legismertebbek és legnépesebbek a "Francia út" és az "Ezüst út". A következő térképen ezek a zarándokutak láthatók (a piros pontok azok, amelyeken mi is megálltunk):
Néhány fontosabb útvonal (a Francia útvonal egy következő térképen látható): "Északi utak"
"Mozarab utak"
Angol út
Portugáliából
Levante út
Madridból
Szent Ignác út
Jakab út az Ebro mentén
A Jakab út meghosszabbítása Finisterrébe
S végül a leglátogatottabb Francia út nyomvonala. Ebbe kapcsolódik a valamivel keletebbről induló Aragon út. Ez a Somport hágóról induló út a Francia úttal együtt 836 km Santiago de Composteláig, melyet a gyalogos zarándokok 30-33 nap alatt tesznek meg - s amely a mi zarándokutunk alapja is volt.
(Egy zárójeles megjegyzés: megnyílt végre a magyar zarándokút is, amely Szent Margit sírjától, a Margitszigetről indul és nemzeti kegyhelyünkre, Mátraverebélyszentkútra vezet (170 km), s innen folytatódik a Dunántúlon át egészen az ausztriai Máriazellig (860 km). Ezzel helyreáll a Szent Jakab út legkeletibb szakasza, hiszen a 11. század óta magyarok is felkeresték Santiago de Compostelát. )
A kagyló
A zarándokút útjelzői a sárga nyilak és kagylók. A zarándoknak nem kell térképet magával vinnie, mert ezek a jelek pontosan útbaigazítják. (Ez különösen a Francia útra igaz, az van a legjobban kiépítve) A Szent Jakab-ábrázolásokon és már a középkor zarándokain is megjelenő kagyló utalhatott arra is, hogy az óceánon keresztül érkezett ide Jézus tanítványa, Spanyolország térítője és védőszentje. Azonban más magyarázat is van: egy legenda szerint az egyik első zarándokot rablók támadták meg a tengerparton, mire ő a vízbe menekült, és Szent Jakab közbenjárására az egész testét beborító kagylók mentették ki. A kagyló egyben a keresztény ember szimbóluma is lehet. A kagyló ugyanis kinyílik az életéhez szükséges táplálék miatt, s a bekerülő homokszemeket igazgyönggyé alakítja. Ugyanígy a keresztény ember sem zárkózhat be önmagába azért, hogy elkerülje életében a rosszat, a fájdalmat. Talán éppen emiatt van XVI. Benedek pápának a címerében kiemelt helyen a kagyló. A Gondviselő Isten megadja az erőt, hogy a mások felé való megnyílás során kapott sebek, fájdalmak igazgyönggyé alakuljanak. Az élet maga is olyan, mint egy zarándoklat, folyamatos úton levés, Isten pedig irányjelzőket helyez el az élet ösvénye szélén, amik segítséget adnak a helyes irány követéséhez, csak észre kell venni őket.
A fényképek egy részét magam
készítettem, a többit zarándoktársamtól V. Robitól kaptam szabad felhasználásra.
|