 |
Náday Katalin:
Zarándokúton az El Camino nyomvonalán
2006. október 14-24.
Santiago de Compostela
|
 |
október 19. - csütörtök
Santiago de Compostela

Ezen a napon nem ültünk buszra, elérkeztünk zarándokutunk célpontjához: Szent
Jakab városához. Nem volt ugyan olyan szép időnk mint ahogy a város a fenti
képen látható, de a hol szemerkélő, hol szakadó esőben végül is semmilyen
programunkban nem gátolt minket az időjárás.
A város egyébként is felkészült az
időnként nagyon zord időre, a katedrális környékén jó néhány utca árkádosítva
van, s a zarándokok nyugodtan sétálhatnak az óceán közelsége miatti gyakori
esőben, szélben.
Délelőtt hivatásos helyi
idegenvezető vitt el minket a város legfontosabb látnivalóihoz, majd
szállodánk szobáiban kiscsoportos (10-12 fő) beszélgetés volt az előző napon még
a buszban megkapott kérdésekről. (Az eredeti elképzelés szerint ezekről a
kérdésekről a gyalogos zarándoklatunkon kellett volna gondolkodnunk, hiszen
abban állapodtunk meg, hogy egyesével megyünk, s szilencium lesz a 10 km alatt.)
Ízelítőül leírok egy-két szempontot, amely alapján a beszélgetés folyt: mi az az
öt dolog, amire a legtöbb időmet szánom, s vajon ezek-e a legfontosabbak;
félek-e a jövőtől; hogyan viszonyulok saját öregedésemhez, a szenvedéshez, a
fájdalomhoz, a halálhoz? Közben zarándoklatunkat szervező társaink megleptek
bennünket egy agapéval, minden beszélgető csoport kapott két tál ízlésesen
elkészített szendvicset, így egyben meg is ebédeltünk. Délután ismét elmentünk a
katedrálishoz szentmisére, majd utána szabad program volt a városban vacsoráig.
A városnézés szállodánk
halljában kezdődött, ahol az idegenvezető beszámolt a város múltjáról-jelenéről,
majd elindultunk a 46 templomot számláló város felfedezésére. Az óváros nagyon
kicsi, gyalogosan 1 óra alatt körbejárható.
Első megállónk a Colegio Mayor de
Fonseca XVI. sz-i épületénél volt, amely ma az egyetem része. A város
főtere a Praza Obradoiro. A hatalmas tér - bár épületei különböző korokban
épületek - egységes képet mutat: a déli oldalát a Colegio de San Jeromino
épülete határolja, amely az egyetem része, nyugati oldalán a neoklasszikus Pazo
de Raxoi, a városháza emelkedik, az északi oldalon a Parador luxusszálló
reneszánsz homlokzata, amely eredetileg Ferdinánd és Izabella katolikus királyok
rendeletére épült 1492-ben zarándokmenhelyként, s végül a tér keleti oldalát
balról a püspöki palotával, jobbról pedig a múzeummal egybeépült katedrális
barokk homlokzata zárja.
A ma látható templom
Spanyolország egyik legrégibb katedrálisa.
1078-ban kezdték építeni - elődjét a
mórok a várossal együtt 997-ben lerombolták - az építkezést a korabeli
zarándokok is segítették adományokkal vagy munkával. A latin kereszt alaprajzú,
háromhajós katedrális a román stílusú építészet egyik legnagyszerűbb alkotása,
ezt azonban csak belépve láthatjuk, mert a XVII-XVIII. sz-ban a templomot egy
barokk külsővel egyszerűen becsomagolták.
A barokk főkapun belépve
találjuk az eredeti hármas kapuzatot, a dicsőség kapuját. A kapuzatot próféták.
szentek és királyok festett kőszobrai díszítik, a kapuk fölötti ívmezőkben a
megdicsőült és a küzdő egyház mozgalmas "életképei". A középsőből Krisztus
alakja néz le a betérőkre, az apokalipszis véneitől körülvéve. A boltíveken
hangszerábrázolásokat láthatunk. (Pár nappal később Avilában egy spanyol
egyetemi zenekari találkozón összefutottunk egy olyan zenekarral, akik a
compostelai dicsőség kapujának hangszereivel alakítottak zenekart.) A középső kaput
kettéosztó, gazdagon faragott oszlopon pedig Jakab apostol, mint zarándok ül,
botjára támaszkodva. Két oldalt próféták és apostolok szobrai. A kaput Mateo mester a XII.
században faragta, s önmagát is hozzáfaragta a középső oszlophoz egy térdelő
férfi képében. arccal a távoli főoltár és Szent Jakab fölötte magasodó
aranyozott szobra felé, amint éppen köszönetet mond az érte közbenjáró
apostolnak, hogy megkaphatta az isteni inspirációt, mert csak ennek révén
születhetnek nagyszerű alkotások.
A zarándokok megérkezésének
ősi rituáléja:
1.

A dicsőség kapujánál belépő
zarándok kezét a középső faragott oszlopra helyezi.
A zarándokok kezének
tapintása közel nyolcszáz éve koptatja a márványt, folytatva - lassabban
ugyan, de kitartóan - a középkori kőfaragó munkáját.
Az oszlop alján jól
látszik, hogy mostanra már mély barázdát vágott a faragásba a több millió
zarándok érintése.
|
2.

A zarándok ezután átmegy
az oszlop túloldalára és homlokát Mateo mester térdelő alakjához érinti.
A
szobor neve: 'fejkoppantó szent'
santo des croques. |
3.

A főoltár fölött
található a szent aranyozott szobra, az oltár mögötti lépcsőn a zarándok
fölmegy, széles vállát átölelve kimondja amiért ide zarándokolt. |
4.

Végül lemennek a főoltár alá a kriptába, ahol megállnak egy fohászra az apostol
ereklyéit tartalmazó ezüstkoporsó előtt. |
A zarándok-mise
12 órakor kezdődik. (A zarándokok általában korán reggel indulnak, s
délre érkeznek a helyi időjárási viszonyok miatt.) A szertartás a hatalmas
füstölő (80 kg súlyú és 1.60 m magas Botafumeiro) meglengetésével kezdődik, melyet
a
kupolába szerelt szerkezeten keresztül 8 ember tud csak
mozgásba hozni. Ezt a füstölési szokást a középkorban állítólag a megizzadt
(esetleg betegséget hordozó) zarándokok fertőtlenítése céljából vezették be.
A Szent Jakab katedrális vázlata:
1=Nyugati homlokzat; 2=Szt.Jakab
szobra; 3=Ikertornyok; 4=A füstölő; 5=Mondragon kápolna
– 1521-ből; 6=Főoltár,
mögötte lehet Szt.Jakab szobrához felmenni;
7=Toronyóra; 8=Porta Praterias, a XI. sz-i
aranyművesek kapuját bibliai jeleneteket ábrázoló dombormű díszíti;
9=Kerengő; 10=Kripta, az oltár alatt az eredeti IX.
sz-i köveken álló sírban helyezték el Szt. Jakab és két társának relikviáit;
11=Káptalanterem; 12=Faliszőnyeg múzeum
antik fali- és középkori keleti szőnyegekkel;
13=Santo dos Croques, a XII. sz. óta
fogadja a zarándokokat, akik homlokukkal érintik a szobrot; 14=Portico Gloria; 15=Pazo de Gelmirez, püspöki palota

Az Immaculada térről van a katedrális északi
bejárata, s ez az egyetlen, ahol a lépcsőkön lefelé lépdelve lehet a
templomtérbe jutni, a másik három oldalon felfelé kell lépcsőzni.
A keleti Quintana tér maga is lépcsőzetes: a tér alsó részét a felsőtől a tér teljes
szélességében lépcsősor választja ketté, a felső az élők Quintanaja, az alsó pedig
a halottak Quintanaja. A katedrális innen nyíló bejárata, a Megbocsátás kapuja
csak a szentévekben kerül megnyitásra (legközelebb 2010-ben) A tér katedrálissal
szemközti oldalán áll San Pai de Antealtares a város legősibb kolostora, melyet
a IX. században építettek Szt. Jakab sírja számára, s közel 200 évig itt őrizték
a szent ereklyéit. A déli oldalon lévő kapu a csodálatos kis Praterias térre
nyílik. Nevét a térre nyíló ezüstműves boltok után kapta. Ezen a XVII. sz-i téren
áll a La Casa del
Cabildo szép épülete és egy szépen megmunkált lovas szökőkút. A katedrális
itteni bejárata az ezüstművesek kapuja, melynek domborművei a XI. sz-ból valók,
s bibliai alakokat, jeleneteket ábrázolnak.
A katedrálistól nem
messze a Convento de San Martino Pinario templom platereszk homlokzata fölött a
timpanonban a köpenyét kettévágó Szent Márton látható.
A délutáni szabadidő alatt
néhányan felkerestük a Gotica házában a zarándokmúzeumot, mely évszázados
relikviákat őriz. Külön termekben mutatják be a zarándokok ruházatát, az
útleírásokat, a Jakab-ábrázolásokat, stb.
Közülünk a legelszántabbak a
délutáni szabad időben oda-vissza megtették a Monte Gozo és a Katedrális közötti
kb. öt km-es szakaszt, tehát teljesítették a tervezett, de elmaradt 10 km-es
gyaloglást. Bőrig ázva érkeztek meg a vacsorára.
|