október 21. - szombat

Salamanca

Utunkat továbbra is az Ezüst út mentén folytattuk, s bár csak 250 km megtétele várt ránk, az időnkkel nagyon okosan kellett gazdálkodnunk. Ugyanis a délelőttöt Salamanca megtekintésével töltöttük, s csak ebédidő táján indultunk tovább. Délutánra pedig Avila-i városnézésre kellett hosszabb időt tartalékolnunk.

Ahogy az előző részben márt írtam, néhányan még az éjjel csatangoltunk egy kicsit Salamanca óvárosában, a reneszánsz és platereszk épületek sokasága között. Azt hiszem, hogy - így utólag is fenntartva az akkor kialakult véleményemet - a valóban legszebb, legegységesebb várost láthattuk. Nem véletlenül emlegetik a várost "kasztíliai Athénnek" vagy "spanyol Rámának" Ez az ősi egyetemi város (Európa első négy egyetemi városának egyike, IX. Alfonz 1218-ban alapította) 1088-ban került végleg keresztény kézbe, s ezt követően épült ki a Plaza Mayor-tól indulva kör-körösen.

Helyi idegenvezető kalauzolt bennünket a legfontosabb látnivalókhoz. A városnézést mi is a Plaza Mayoron kezdtük. Ez a hatalmas teljesen zárt négyzet alakú tér olyan mintha egyetlen épület lenne. Tökéletes az összhang, bármerre nézünk. A tér végleges formáját az ezerhétszázas évek közepén nyerte el. Egyik oldalát az Ayuntamiento, a városháza foglalja el, másik oldalán a királyi palotaszárny látható. A tér a város legmozgalmasabb pontja, körben az árkádok alatt kávéházak sokasága fogadja az ide látogatókat. Ez a tér a találkozópont, hiszen innen - a város kiépítési módjának következtében - fél km-es körzeten belül szinte minden műemlék elérhető.

A katedrális felé vezető utunkon megnéztük a város legrégebbi templomát a Szent Márton templomot, amelynek a felépítését már 1103-ban befejezték.  A platereszk egyetem (teológiai fakultás) épületével szemben áll a Casa de la Conchas, a Kagylók háza. Az 1514-ből származó gótikus palotát kívülről mértani rendben elhelyezett kagylók sora díszíti. A ma múzeumként funkcionáló palota udvara, lépcsőháza is csodálatos.

A sok gyönyörű román-gótikus  paloták sora mellett a város büszkesége mégis a kettős katedrális. Belül két katedrálist nézhetünk meg az ó- és új katedrálist, kívülről azonban ez a kettősség alig látszik, egységes képet mutatnak. Az ó katedrális (Catedral Vieja) román-gótikus, a hozzáépített háromhajós, kupolás új (Catedral Nueva) gótikus-platereszk stílusú, s három szinten 72 gótikus ablak világítja meg. Az 1755-ös liszaboni földrengés ledöntötte az egyik tornyot, és sok más kár is keletkezett, de minden újjá épült.

A katedrálisokkal szinte szemben áll a Convento de las Duenas – domonkos rendi nővérek rendháza, 1419-ben épült fel, s a spanyol reneszánsz „ékszerdoboza”-ként emlegetik.

Avila

Nagy Szent Teréz szülővárosát egy viszonylag kietlen kopár vidéken keresztül közelítettük meg, s maga Avila is 1131 m tengerszint feletti magasan, egy kopár fennsíkból kiemelkedő dombon épült fel. A máig teljes épségben megmaradt 88 bástyával, és mindössze 9 kapuval rendelkező XII. sz-i városfallal körülvett óvárosban több templom és természetesen a város neves szülöttének, Szt. Teréznek az életéhez kötődő épületek azok, amelyeket megnéztünk.
A várost az Adaja folyón átívelő régi híd mellett felépült új hídon keresztül értük el. A híddal szemben van Puerta del Puenta városkapu. A városfalon kívüli parkolóhelyről  a Puerta de San Vicente városkapun belépve indultunk Avila felfedezésére.

A San Salvador katedrálist az 1100-as évek közepén kezdték éíteni, de csak a XIV. században sikerült befejezni. Ennek következtében román és gótikus elemek keverednek benne. Ezt leginkább az ablakokon lehet látni, az alsó ablaksor még román záródású, a felsőbbek viszont már csúcsívesek.

Amint Szt. Teréz szülőháza helyén álló kolostor felé tartottunk egy jókedvű beöltözött zenész-csoportba botlottunk. Kiderült, hogy a spanyol egyetemek zenekarainak találkozóját tartották éppen akkor Avilában. Az egyik zenekar a Santiago de Compostela-i katedrális Dicsőség kapuján szereplő hangszerábrázolások alapján állították össze zenekarukat. Sajnos arra nem volt lehetőségünk, hogy megvárjuk az esti koncertjüket.

Eredeti elképzelésünk szerint a Kármelben szerettünk volna szentmisét tartani, de erre nem volt lehetőség, ezért a San Juan Bautista (Keresztelő Szt. János) plébániatemplomba mentünk, ahol Szt. Terézt - amint a templom bejárata melletti tábla is mutatja - megkeresztelték. Az a bizonyos keresztelőmedence ma is funkcionál.

Már sötétedéskor értünk Toledóba. Megérkezésünkkor sok-sok ember vonult az utcán, aminek az oka aztán hamar kiderült: a szállodánk szinte közvetlenül a bikaviadalok arénája mellett volt, s szombat lévén, az éppen végetérő viadalról távoztak az emberek.