október 23. - hétfő A leghosszabb buszozás várt ránk ezen az ünnepi napon. Toledotól Madridon át, a körgyűrűn keresztül kellett szinte végig autópályán eljutnunk Zaragozába, s majd onnan még Lleidáig az utolsó szállásunkig. Ez több mint 550 km, s tudtuk, hogy a madridi körgyűrű lépésben haladást jelent szinte órákon keresztül.
Ünnepi napon, hiszen október
23-a volt, s erről ott sem felejtkeztünk el. Sőt, kapóra jött ez a hosszú
utazás, mert így bőségesen volt időnk arra, hogy komoly megemlékezést tartsunk.
Előkerültek a bőröndökből a kokárdák, a nemzeti színű szalagok is.
Kietlen, kopár tájon vezetett az utunk, s délután 4 órára értünk Zaragozóba. Két órát kaptunk a város központjának a megtekintésére. Zaragoza A város nevében a római Ceasar Augusta nevet őrzi, amelyet azért kapott, mert az eredeti keltibér Salduba városkában volt Hispania legjelentősebb római katonai tábora. A mórok a várost soha nem tudták bevenni, de 713-ban egy egyezmény során mégis a kezükbe került. Az egyik legkorábban - már 1118-ban - visszafoglalták a keresztények a várost, s nem sokkal utána az egyesült Aragónia és Katalónia királyság fővárosa lett, azonban a polgárháború során - néhány műemléke kivételével - szinte teljesen elpusztult. A város az Ebro mindkét oldalát elfoglalja, de központja a déli oldalon van. A két városrészt összekötő XV. sz-i kőhíd, a Puente de Piedra közvetlenül a Plaza del Pilar-ra vezet, amelynek épületei szinte az egyedüliek, amelyek épen maradtak a háborúk után.
A Bazilika mellett egy foghíjon 1949-52-ben építették fel a Városházát olyan szerencsés módon, hogy illeszkedik a tér hangulatához s mellette a másik oldalon lévő XVI. sz-ból való Lonja palota (tőzsde) reneszánsz homlokzatához. A Pilar tér keleti végét a La Seo érseki bazilika zárja, míg a nyugati végénél a San Juan de los Panetes barokk templom áll. A tér kegytemplommal szemközti oldalát egységes stílusú házsor foglalja el, üzletekkel, kávézókkal.
Zaragozában valóban alig
maradt ép épület a polgárháború után, azonban azt a keveset sem becsülik meg
igazán.
Újra buszra szálltunk, hogy vacsorára, az utolsó szálláshelyünkre, a még 150 km-re lévő Lleidába érjünk. Útközben áthaladtunk a Greenwich-i délkörön, amelyet az autópálya fölött átívelő fényes csík jelzett.
|